Főszékesegyházi Kincstár Esztergom

A ma múzeumként látogatható Főszékesegyházi Kincstár Magyarország legrégibb egyházi gyűjteménye. A Szent István által alapított érseki székhely főtemplomában, a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert székesegyházban évszázadokon keresztül használt liturgikus eszközök együttese alkotta a Kincstár gyűjteményének alapját. Az egykori használati tárgyak kincsestára a történelem során sokszor szenvedett károkat, így az Árpád-ház kihalását követő ún. interregnum idején, amikor többször kirabolták, de számos alkalommal kellett menekíteni is, például a török háborúk elől.
Mindezek ismeretében a csodával egyenértékű, hogy a jelenlegi állandó kiállításban megszemlélhetjük, közelről szemügyre vehetjük azt a színaranyból készült keresztet, amit Koronázási eskükeresztként ismerünk. A Koronázási eskükeresztre esküdtek királyaink a koronázás alkalmával, azonban mégsem csak a magyar történelem, hanem az egyetemes és magyar művészettörténet szempontjából is kiemelkedő alkotás. A kereszt egyben Szent Kereszt ereklyetartó is, felületét rendkívül finom, aranyból készült, burjánzó filigrándísz és ékkövek borítják. Stílusában nagyon közel áll IV. Béla udvarához, annak megrendeléseihez kötődő más tárgyakhoz.

A művészettörténeti ritkaságok sorát számos tárgy és tárgycsoport gyarapítja: így az ún. Bizánci sztaurotéka, ami Kutassy János prímás (1597-1601) hagyatékából került a főszékesegyház kincstárába. A sztaurotéka görög szó, kereszt (ereklye)tartót jelent. Az Esztergomban kiállított sztaurotéka a Szent Kereszt ereklye befogadására létrehozott műremek a 11-12 század fordulójáról. Hársfa alapját csodálatosan szép rekeszzománc jelenetekkel tagolt aranyozott ezüst lemez borítja, közepében az ereklye elhelyezésére készített kettőskereszt formájú mélyedéssel.

A gyönyörű gótikus részletekkel - zenélő angyalokkal, buja növényindák között griffen ülő gyermekekkel – díszített három szarvserleg, szintén a középkori kincsművészet különlegességei közé tartozik. Diplomáciai ajándékként vagy legutóbbi feltevés szerint IV. Vencel cseh király birtokából kerültek annak fivére, Luxemburgi Zsigmond magyar és cseh király, német-római császár tulajdonába, aki Pálóczy György esztergomi érseknek (1423-1439) adományozta azokat.

A magyar késő gótikus ötvösművészet egyedülállóan szép alkotása Suki Benedek kelyhe. Nemcsak bámulatra méltó részletformáival, gótikus fülkékben ülő szentek figuráival, zarándokok alakjaival, sodronyzománcos díszítményeivel közvetíti saját korának gondolkodását szépről és szentről, de felirataival is számos tényt rögzít, eloszlatva a ’sötét középkor’ képzetét. A kehely felső, kuppának nevezett részén vésett gótikus betűkkel olvashatjuk Suki Benedek erdélyi nemes nevét, valamint a tényt, miszerint a kelyhet ő készíttette és adományozta a gyulafehérvári székesegyháznak– feltehetően 1437-ben. Később, 1556-ban a kelyhet Nagyszombatba vitték, ahol a török hódoltság elől elmenekült érseki kincstárba került.

mesterművek sorából kiemelkedik az internacionális gótika csodálatos eleganciával komponált keresztje, az ún. Mátyás- kálvária. A Mátyás király (1453-1490) nevét viselő ’nagy ékszer’ utólagos tulajdonosáról kapta nevét. Írott források által is bizonyított tény, hogy az arany feszületet likviditási problémáit orvosolandó Corvin János zálogosította el Bakócz Tamás esztergomi érseknél. Megdöbbentően sok kérdésre ismerjük a választ ezzel a csodálatosan szép műtárggyal kapcsolatban, egy dologra azonban még nem: pontosan hogyan került Mátyás király birtokába, és ki készíttette a jelenleg is látható, nagyvonalú reneszánsz talprészt? Ami biztos, hogy a Mátyás-kálvária felső, korábbi részét 1402-ben Flandriai Margit, burgundi hercegasszony adta újévi ajándékul férjének, Merész Fülöpnek. Az 1400 körüli évek párizsi ötvösművészetének remekműve ez, az ún. ronde-bosse
zománc technikával készült Kálvária-jelenet, ami kompozícionális megoldásaival és részletformáinak kifinomult választékosságával hatszáz év távlatából is lenyűgözi szemlélőjét.

A kalandos életű tárgyak sorában az első helyet valószínűleg a Fojnicai kazula néven ismert műtárgy érdemelné ki. Mai formájában pazar kivitelű aranybrokátból készült miseruhaként találkozhatunk vele a Kincstár állandó kiállításán, eredetileg azonban Mátyás király trónkárpitja volt, s mint ilyen, párdarabja a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán szereplő, valószínűleg Beatrix és Mátyás házasságkötése alkalmából készült trónkárpitnak. Hogy mikor és milyen körülmények között készítettek e rendkívül reprezentatív kárpitból miseruhát, nem tudjuk, ahogyan azt sem, hogyan került az esztergomi Kincstár tulajdonából a boszniai Fojnica ferences kolostorába.

A Főszékesegyházi Kincstár egyedülálló tárgyainak sorát hosszan folytathatnánk, hiszen textilgyűjteménye is különlegesen gazdag úgy 15-16.századi bársonybrokát miseruhákban, mint 17-18. századi luxuskivitelű selyemből készült miseruhákban. A 19. századi gyűjteményt pedig az ornátusok együttese teszi teljessé.

Szabó Ágnes
művészettörténész