Ízek, imák – szerelmem Nyugat-Dunántúl

Turistaúton, városlátogatáson jól tesszük, ha szemünket és fülünket nyitva tartjuk, hogy befogadhassuk azokat az ismereteket, amikkel idegenvezetőnk áraszt el. És van, ahol a lelkünk is befogadóvá lesz. A Nyugat-Dunántúli Turizmus Zrt. például olyan kirándulásra invitál, amely során az ember szíve is megnyílik, s az út testet-lelket kényeztető élményekben részesít. Pedig a cél nem valami egzotikus, távoli vidék, „csak” a mi jól ismert nyugati végeink.

Pannónia szent hegyén

Az egyik legismertebb látványosság Pannonhalma. A bencés apátság helyén már 996-ban szerzetesek éltek – Géza fejedelem telepítette le őket „Pannónia szent hegyére”. A több mint ezer év alatt sokat megélt a monostor: az 1200-as években mongolokkal dacoltak falai, a török hódoltság idejében menekülniük kellett onnan a szerzeteseknek, II. József bezáratta, 1945-től ’50-ig állami intézmény volt, majd a szocializmus alatt a katolikus egyház egyik megmaradt hazai központjává vált. Pedig a bencés rend egyszerű életet élő szerzetesek közössége, akik közös imákkal, lelki épülést szolgáló írások olvasásával és sok munkával töltik napjaikat – céljuk tehát soha nem a történelem befolyásolása, alakítása volt.

A látogatók elmélyedhetnek az apátság békés épületének szemlélésében, megnézhetik az arborétumot, a gyógynövénykertet, és akik a szellemi épülés mellett testi örömökre is vágynak, azok a pincészet megtekintése után a kiváló konyhával büszkélkedő Viator Apátsági Étteremben és Borbárban fogyaszthatják el ebédjüket.

Márton szülőhazája

Szombathelyen kihagyhatatlan élményt nyújt az Iseum Savariense régészeti műhely és tárlat. A Krisztus után 200 körül épült szentély együttest 1951 és 1960 között tárták fel, de a modern ásatások csak 2001-ben kezdődtek el. Ekkor bontakozott ki a római stílusú Isis-szentély, amit 2011-ben nyitottak meg a nagyközönség előtt.

Ha szeretnénk többet tudni az ókori Savariáról, a kései Római Birodalomról, akkor ismerkedjünk meg közelebbről Szent Mártonnal, akinek szülőháza helyén áll ma a Szent Márton-templom! 316 környékén született, apja a római légió egyik tisztje volt. S bár gyermekkorát Pannóniában töltötte, késõbb Itáliába és Galliába vetette a sors. Haza csupán egy alkalommal látogatott, amikor anyját is megkeresztelte, ám szülõföldjének lakói nem nézték jó szemmel a „pogány” hittérítõt, és elkergették.

Az első templomot  még a 11. században építették fából, majd a kordivatnak megfelelően hol román, hol gótikus elemekkel díszítették. Meglehet, az átépítések miatt, mindenesetre a templom összedőlt, s helyére barokk stílusú épület került – ez látható ma is. Innen indul a Szent Márton-út, amely Tours-ig haladva bemutatja a szent életének nevezetes állomásait. Ezt az útvonalat az Európai Tanács 2005-ben Európai Kulturális Útvonallá nyilvánította.

Soproni szentélyek

Kevésbé ismert ősi Szent Péter- és Pál-templomunk Sopronhorpácson. A 12-13. században emelték, s kezdetben egy falusi kis templomocska volt. Az évszázadok során azonban sokszor átépítették, így jelenleg a román, a gótikus, a barokk és a modern építészet jegyei is megtalálhatók belsejében – valóságos mûvészettörténeti óra a látogatók számára!

Sopronban ki nem hagyható a „kecsketemplom”, ami a város egyik nevezetessége. Rejtélyes elnevezése mögött a legenda szerint egy gyilkosság árnya sötétlik: a gyilkos Gaissel Henrik (vagy a bátyja) bűnbánatból nagy vagyont adott az egyháznak, így került a címerükben szereplő kecske a kapu fölé. A templomot 1280-ban építették ferences rendi szerzetesek, három királyi főt koronáztak itt meg, és öt alkalommal országgyűlést tartottak falai között!

Ha a történelemmel, a szerzetesrendekkel, a szakrális érzésekkel és a művészetekkel már kellően telítődtünk, látogassunk el egy másik szentélybe is, a Harrer Csokoládé manufaktúrába, s gyönyörködjünk a pralinék, trüffelek, bonbonok kínálatában! Hagyjuk magunkat elveszni a marcipánok, csokoládék, kandírozott gyümölcsök, mogyorók világában, a fogyókúrát pedig legalább aznapra felejtsük el!