Dubaj: Élet a luxusemírségben

Nem víz, hanem a kőolaj táplálja az Arab-félsziget sivatagaiban gyökeret eresztett „oázis-országok” gazdagságát – nem is akármilyen életszínvonalat nyújtva a mindennapokban. Dubaj, az Egyesült Arab Emírségek egyik leggazdagabb emirátusa pedig elképesztő példája az emberi technológia hatalmának. Kérdés, persze, mi lesz majd, ha kiapad a fő (az egyetlen?) bevételi forrás.

Az Arab-félsziget országai nem az „önfeladó” vendégszeretetükrõl híresek. Az idõszakosan megtelepült külföldieknek (expatriótáknak) is sokszor nehezen megy a beilleszkedés, de a turistákat sem mentik fel az arab etikett szabályai alól. A legtöbb országban külön negyedeket építenek a betelepülteknek, amelyekben nagy területen, de az arab közösségtõl elszigetelten élnek. A mindennapokban sem csak a nõket kötik az arab hagyományok elvárásai. Ám Dubajban azért mindebbõl keveset érezni.

Az ezeregy nap meséi

Nem elírás: Az ezeregy éjszaka meséi mellett létezik a nálunk kevésbé ismert arab mesegyûjtemény, Az ezeregy nap meséi is. Igaz, magyar változatában az eredeti történeteknek csak kis része szerepel, a palotákban lakó kalifákról és a városok koldusairól azért így is finom társadalmi képet rajzol. Ma is durván két részre osztható a dubaji társadalom: az egyik a gazdag helyiek és az expatrióták rétege, a másik a szegény kétkezi munkásoké. Utóbbiak fõleg Ázsiából érkezõ bevándorlók, és a mesterséges luxusoázist õk építik már negyven éve. Közülük kerülnek ki a szobalányok, a gyepkarbantartók a sportpályákon, a nyilvános mosdók takarítói és természetesen a szünet nélkül zajló építkezéseken dolgozók többsége. Az építõipari munkásokat amúgy sokszor konténerekbõl kialakított „lakásokban” helyezik el a munkáltatók, bár az állam új és új rendeletekkel igyekszik elejét venni az áldatlan lakhatási körülményeknek. Míg a munkások keresetük egy részét az otthon maradottaknak küldik haza, sorra emelkednek Dubaj partjain a világ „leg”-építményei.

Félmilliós bérlakások

Az emirátusban szabadon mozoghat nõ és férfi. Igaz, az európai nõket megbámulják az utcán, és érdemes megválogatni, hova ül be az ember lánya egy kávéra, de ez valahol még természetes.

Különbségek amúgy a módos társadalmi rétegeken belül is akadnak. Nem egyformán él például a mérnök, aki egy nagyberuházáshoz szerzõdött határozott idõre, a külföldrõl jött banki alkalmazott, akinek már nem fizetik a szállását, és nincs céges autója sem, illetve a magánpilóta, aki egy gazdag sejk szolgálatában áll csillagászati fizetésért, amiért cserébe gyakorlatilag az önrendelkezés jogáról kell lemondania a szerzõdése idejére.

Ha valaki itt szeretne munkát vállalni, jó tudnia, hogy a lakásbérlés az egyik legtetemesebb havi kiadás. A bérleti díjakra, a visszaélésekre sokan panaszkodnak. A középosztály minimálisan havi 600 ezer forintot fizet lakásbérleti díjra; ez egy egyszerû, kétszobás és bútorozatlan lakást jelent.

Az itt élõk számtalan szórakozási lehetõség közül válogathatnak. Sivatagi piknik, sportprogramok, színház: minden elérhetõ a szomszédos városok egyszerûségével szemben. A sorra emelkedõ ultramodern épületek pedig szinte látványparkká változtatják mindehhez a közeget. Mindamellett furcsa kettõsség jellemzõ a világ legmagasabb felhõkarcolójára, a Burdzs Al Kalifára. Viszi a pálmát, ami a liftek és a szobák számát illeti, másik oldalról viszont talán ez a legüresebb épület: kilencszáz appartmanja közül alig száz foglalt.

M. J.