Graz – ősztől tavaszig Forralt bor és jégjászol

Ausztria második legnagyobb települése, egyúttal „zöld szíve” Graz, Stájerország fővárosa. A szép emlékű K. u. K. világ közhivatalnoka itt remélte öreg napjait békésen eltölteni, rá is ragadt a városra: „Pensionpolis”. Ebben még ma is van valami: noha a barokk-reneszánsz mesevárosba a modern stílus betörni igyekszik, a 21. század zűrzavarának szívósan ellenáll. Télen-nyáron.

Itt minden megvan, ami látogatócsábításhoz kell: hegy és lanka, középen átszelõ folyónak a Mura kecses hidakkal, széles, többsávos utak és kacskaringós szûk utcák, lazításra alkalmas parkok és forgalmas üzleti negyedek. Ha kellõ kondiban van az ember, egy nap alatt végigtrappolhatja az egészet. Akkora.

Fő hullt, ha a harang szólt

Ahogy kaptatok fel a hegyre, a Schlossbergre, mindenfelé csoportok bóklásznak, vakuk villannak – kiváltképp a város jelképe, az Óratorony, az Uhrturm környékén. Öt méter átmérõjû óralapjain (Zifferblattjain) kívül még arról is híres, hogy hajdanán, amikor harangját megkondították, megtudta a nép: egy jó kis kivégzés következik. Szomszédságában áll a hasonló korú Harang torony, benne a „Liesl”-lel, a 80 mázsás harangbébivel.

Noha Graz meglehetõsen idõs (1128-ban már jegyzik), román vagy gótikus épületnek szinte semmi nyoma. Jöttek-mentek romboló kedvû hódítók, tûz is lángolt gyakran, szóval megtépázták. Aztán Erzherzog Johann, a „népiesnek” nevezett fõherceg ideköltözött, és vele a barokk. Nem csoda hát, hogy a „Johanneumból” csõstül van ház, szobor, utca, tér.

Ám stílusharc mindig is volt. Ott van például a meglehetõsen dísztelen külsejû, komor Szent Egyed-dóm, és tessék, mikor belépek, káprázik a szemem, olyan barokk pompa zúdul rám! Pláne a monumentális fõoltárról, ahol maga Szent Egyed éppen csodát tesz.

Cipőhegyek

Mint bárhol a világon, itt is van méregdrága és mérsékelt árszínvonalú bevásárlónegyed. Az elit Herrengasse nemcsak reprezentatív, gazdagon stukkózott, freskóval díszített lakóházaival, hanem pazar üzleteivel és ehhez mért áraival Graz sétálóutcája. Minden szem pontból szerényebb a Mura másik partján az Annenstrasse. Honfitársakkal leginkább itt lehet összefutni.

Ha egy szem élõ grazit nem látok, akkor is tudom, hogy kedvelik a sétafikálást, különben minek lehetne betudni azt az irdatlan számú cipõkereskedést, ami szerintem egész Ausztriát ellátná lábbelivel?! Árilag az alja néhány euró, a dizájnosan kirakott márkásabbja pedig hûha...

Elmesélek egy sztorit. Barangolásos üzemmódban betévedek egy toszkán árkádsor alá, közepébe egy cipõboltnak. Egyedi kóceráj: vadonatúj surranók hatalmas tepsiben összevissza dobálva. Ha már ott vagyok, beletúrok, és egy trendi, mé -
rethelyes balosra akadok.
– Hol a párja? – kérdezem a bájos, szõke eladónõt. Kedvesen mosolyog:
– Ott... – és belemutat a halomba.
Nyakig merülök a surranóhegybe, már a felinél vagyok, és semmi. Látom, a szõkeség a másik oldalról, mint vakondok túrja át magát, és egyszer csak felrikkant, kinyúl keze a rengetegbõl, benne a jobbos...

Nem csak síelőknek

Õszönként berobban Grazba a „Steirischer Herbst”, az egy hónapig tomboló kultúrfeszt. Jönnek ide képzõ- és film-, zene- és fotó- és egyéb kortárs mûvészek a világ minden tájáról. Meg hökkentõ objektektõl, installációktól, posztmodern színházi produkcióktól, rendhagyó vernisszázsoktól hangos/színes a város. És ez kihat egész évre: nincs olyan kemény tél, hogy ne lenne tárvanyitva a Patikamúzeum, a Fegyverraktár a 32 ezer vérttel, páncéllal, sisakkal és kézifegyverrel, és ne rebbentenék meg a festõi szépségû Eggen bergkastélyban Pierluigi da Palestrina- és Monteverdimadrigálok hangjai a csillárokban fénylõ gyertyák lángját. Kultúrszomj nem marad kielégítetlenül.

Graz leginkább nyüzsgõ bázisa a Fõtér. Mindössze Erzherzog Johann szobra áll rendíthetetlen nyugalommal. Kegyes jóindulattal, atyáskodva szemléli a lábánál nyüzsgõ, éppen karácsonyra készülõdõ össznépi forgatagot. Már ádventkor kezdetét veszi az étel-italajándék-encsembencsem-sátortáborverés. Aki karácsony elõtt vagy éppen az ünnepnapok egyikén Grazba jön, nem teszi rosszul, sajátosan bensõséges hangulattal kínálják meg.

Ausztriába télidõben a hóval szoros kapcsolatot ápoló sportfüggõk jönnek – szó se róla, lesiklásra alkalmatos, hóval borított hegybõl bõséges a felhozatal! Ugyanakkor a hósapkába burkolt házak, a fenyõillat, a gyertyaláng és a közös ünnep mesekönyv-illusztrációnak is beillõ romantikája (forralt borral!) a télisport helyett/mellett is remek idõtöltõ kiruccanás. És ráadásul hangulatfokozó módon éppen a grazi karácsonykor lehet elámulni a betlehemes enteriõr mûvészien kivitelezett példányán – jégbõl.

Váczy András