Pihenés Parajdon

Székelyföld délkeleti csücskében található a Sóvidék néven ismert földrajzi tájegység, amely Szovátától Parajdon át Korondig tart, magába foglalva nem egy, nagy múltra visszatekintő települést. A tájegység neve a sóbányászat, sófeldolgozás, sókereskedelem itteni nagy hagyományait őrzi.

Erdélyben a sóbányászat tör nyúlik vissza. A honfog- ténete a római korig laló magyarok már előreküldött felderítőik útján értesültek a híres sólelő helyekről, és bő száz évvel később már Szent István udvarába indultak a sószállítmányok. A székely sót Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) székely nemzeti vagyonná tette, nem kis felháborodást kiváltva ezzel a nagyurak között, akiknek megtiltotta, hogy a saját birtokukon sóbányát nyissanak. Ugyanakkor minden székely háztartás ingyen sót kaphatott, és a későbbi erdélyi fejedelmek megválasztásának feltételei között is szerepelt a székely szabadság tisztelete mellett a szabad sójog szavatolása.

3D-s mozi a bányában

A Görgényi-havasokban, tündérmesékbe illő tájon bújik meg az alig 7000 lelket számláló kis bányásztelepülés, Parajd. A 2,7 kilométer mélyre hatoló parajdi sóbányában ma is pezseg az élet, igaz, kicsit másképp: a légúti problémákkal küszködők kúrálják itt magukat a bánya sós levegőjével. A világítással és szellőzéssel ellátott, tágas bányakamrákban van számtalan ülőalkalmatosság, játszópark, kápolna, biobolt, kávézó, pingpongasztalok, sőt, 3D-s mozi teszi szórakoztatóvá a betegek számára előírt, napi négy óra lent tartózkodást. De nem csak a mélyben lehet a só gyógyító hatását élvezni, ugyanis 2014. június végén megnyílt a Parajdi Wellnessközpont és a modern, sós vizű szabadtéri strand.

Az aktív turistáknak is számos „outdoor” lehetőséget kínál Parajd és környéke. A Korond patak szurdokvölgyében taláható Só-szorosnak például már az 1700-as években is a csodájára jártak. Itt a sóvágók felszíni gödrei megteltek esővízzel, s lassacskán tavacskák, majd sós vizű tóláncok keletkeztek. Parajd élelmes székelyei pedig összefogtak, és kalákában felújították az itteni, régi iszapfürdőket. Most is odajárnak, ha fáj a kajuk-lábuk. A téli sportok szerelmeseit a Bucsin-tetőn lévő sípályák várják 1200 méteres magasságban, a Bucsin-szoroson átvezető út mentén, Parajdtól 15, illetve 19 kilométerre.

Rapsonné meg az ördög

Aki a hagyományőrző szokásokra kíváncsi, nyugodtan látogasson el Alsósófalvára! Oda járnak messze földről azok, akik farsangi mókázást, farsangtemetést vagy húsvéti locsolkodást akarnak látni. Itt hamar lekerül a népviselet a vállfáról, és kérésre nem egyszer turisták is felvehetik a feszülős székely harisnyát A székely mondák kedvelői pedig megtalálják tündérmeséik helyszínét Rapsonné várának romjánál. A vár egy csipkézett kőormon állott, és a legenda szerint úrnője igencsak vallásos ember volt, és vasárnaponként Kolozsvárra járt misére. Mivel az odavezető út rossz állapotban volt, az özvegy az ördöggel kötött alkut: feljavítása fejében két hegy aranyat és egy völgy ezüstöt ígért. Az ördög reggelig olyan utat épített, amilyet ember még nem látott, és Rapsonné többet nem késett el a miséről. Ám amikor eljött a fizetés ideje, a furfangos asszony két aranyat és egy ezüstöt vett elő. Az aranyakat a melleire, az ezüstöt meg azok közé helyezte mondván: itt a két hegy arany és az egy völgy ezüst! A rászedett ördög szét is rombolta az utat azon az éjszakán.

Mivel a történelmi Székelyföldhöz tartozó Sóvidék nagyjából központi fekvésű a mai Romániában, sokrétű gasztronómiai múlttal rendelkezik. Úgy is mondhatjuk, kulináris olvasztótégely, így ha valaki gasztro-ínyenc, vagy csak egyszerűen szereti a hasát, mindenképp keresse fel az éves gasztronómiai fesztiválok egyikét. Ilyen a parajdi töltöttkáposzta-fesztivál vagy a málnafesztivál is, ahol a szezonnak megfelelő finomságokkal, főzőversenyekkel, vetélkedőkkel és kirakodóvásárokkal várják a látogatókat. De ezen kívül is nyugodtan betérhetnek a jobbnál jobb falatokat kínáló vendéglők, panziók valamelyikébe, nem fognak csalódni!

(Folytatjuk.)

Lender Rita