Gyógyító Hajdúszoboszló

Magyarország gyógyvíznagyhatalom. Európa legnagyobb gyógyvízkincse van birtokunkban, amit nem lehet elégszer tudatosítani. Ezt a kincset pedig nem herdálva, a jó gazda gondosságával ildomos hasznosítani, hiszen gyógyvizek fogyasztásával állítólag a civilizációs betegségek nagy része gyógyítható (lenne).

A Hajdúszoboszló alatti vízmezõk az ásványianyag-koncentrációt tekintve az egyik legerõsebb gyógyvizet tartalmazzák Magyarországon. A víz alkáli-hidrogén-karbonátos hévíz, ami jód-, bromid-, metabórsav-, fluorid ion-tartalmával nagyon jót tesz az ízületi betegségekben szenvedõknek, jó a törések, operációk és balesetek utáni felépüléshez, nõgyógyászati betegségek kezelésére. Mészhiányos megbetegedések, érszûkület, bõrbajok, sõt légúti nyavalyák kezelésére is kiváló. Az ember már fél-egyórás fürdõzés után is érzi a hatást, ennél többet nem is nagyon javasolt egyhuzamban a medencében tölteni.

Betyár jó!

A 17. században Bocskai által betelepített hajdúk bizonyára nem vették volna rossz néven, ha egy kicsit korábban esik meg az a „félresikerült” kutatás – konkrétan földgáz és kõolaj utáni fúrás 1925-ben –, aminek nyomán kiderült: az Alföldnek e szegletében, az egykori Szoboszlóvásár területén kincset rejt a föld. Ha nem is azt, amit kerestek, de ásványokban gazdag termálvizet.

Aztán a hortobágyi betyárok is szívesen áztatták volna zsiványkodásban megfáradt tagjaikat, lovaglástól meggyötört ülepüket és gerincüket a 73 Celsius fokosan felszínre törõ, kénes és jódos vízben, hogy aztán megújult erõvel pattanjanak nyeregbe. Ám nincs egy évszázada, hogy a helyiek „elkezdték élvezni” a víz gyógyító hatását. Miután sokáig csak mosásra, melegítésre használták, egyszer csak felfigyeltek rá, hogy jót tesz különféle nyavalyáiknak. Magyarán: jó hatással van reumatikus, mozgásszervi és belsõ szervi betegségeikre is.

Fürdőbirodalom

Bizony, a kincset érõ gyógyvizet „háztartási vízként” használták el valaha. A kutak amúgy magántulajdonban voltak, és jó néhány év eltelt az elsõ fúrások után, mire az elsõ vasbeton medencék elkészültek fürdõzés céljából. Mivel meglepõen nagy volt az érdeklõdés, újabb fúrásokat végeztettek, és fokozatosan bõvítették a fürdõt. Akkor még nem sokan sejtették, hogy ez alapvetõen megváltoztatja az álmos kis helység sorsát. Az 1800-as években mindössze tízegynehány ezer lelkes településen ugyan még ma is csak huszonnégyezren laknak, de a turizmusból adódóan igencsak pezseg az élet.

Mára óriási fürdõpark épült rá a gyógyvízre: termálmedencék, strand, akvapark, uszoda. Sõt, még halastavat és mediterrán tengerpartot is találunk Hajdúszoboszlón. A gyógyfürdõ „magával hozta” a kapcsolódó szolgáltatásokat is: szállodákat, más típusú szálláshelyeket, gyógyászati, kozmetikai kezeléseket. Ha már Szoboszlón vagyunk, vétek kihagyni a wellness-szol gáltatásokat, a masszázsokat, a különféle mozgásterápiákat, szaunákat, török fürdõket.

Nem csak víz

Az áztatás és lazulás mellett, ha idõnk engedi – és engedje! – tegyünk egy sétát a városban, nézzük meg nevezetességeit! Barangolásunk útvonalára fûzzük fel Pávai-Vajna Ferenc, a gyógy- és termálvíz „felfedezõjének” szobrát, a város történelmét alapjaiban befolyásoló Bocskai István lovasszobrát, a 15. században épült Kálvin téri – eredetileg gótikus, majd barokk stílusban átépített és bõvített – református templomot, a Szent László tiszteletére emelt római katolikus templomot, a Bocskai Múzeumot. Itt egy mezõgazdaság-történeti kiállítás is látható, s a gyûjtemény része a Múzeumi Galéria is.

Hajdúszoboszló a puszták városa is, nem meglepõ tehát, hogy nagy hagyománya van errefelé a lovas elfoglaltságoknak. A lovardákban, lovas egyesületekben a vendégeket is várják lovas oktatásra, terep- és túralovaglásra. Aki pedig az idegnyugtató idõtöltés, a horgászat híve, az kisebb-nagyobb tavakban akaszthat pontyot, amúrt, harcsát Hajdúszoboszló környékén.

Szeszler Sz.